Halloween2
Yayoi 2006.03.20. 17:20
Yoh eltünt?...És???
Halloween 2. Rész
- Induljunk most! – indítványozta Len… bár inkább parancsnak lehetett venni nem indítványnak. - Nem lesz semmi baj Morty. – nyugtatta meg Yoh – Ott leszünk és vigyázunk rád. - Akkor jobb lenne, ha elindulnánk most nem? – kérdezte Amidamaru. - Igen induljunk – mondta Yoh. Szépen el is értek Little Coverageba, bár az út nem volt épp zökkenőmentes… Len kocsijával mentek, mivel a családja felajánlott egyet. De sajnos út közben Jocó nem bírta ki viccmesélés nélkül. És Len… hát mit szépítsünk… kihajította a kocsiból, de a kezét az autóra kötözte, így Jocónak néhány kilómétert, futva kellett megtennie. Bár ez nem volt különösebb erőfeszítés, mert még időben egyesült Mick-el, így csak a furyokuja fogyott el mikor megérkeztek a buliba. - Na lássuk azt a bulit – pörgött fel Trey – Jíííííhhhháááá… - Hm. Valami furcsa erőt érzek – mondta Amidamaru, miközben közeledtek ahhoz a házhoz, amit a telefonban mondtak. Becsöngettek erre egy fura, fűrészszerű hang szólt ki. - Ki az? - Öööö… mi innen kaptunk egy hívást… egy Halloween-i buliba… - motyogta Yoh. A hangtól ő is megijedt kissé. - Tudja a buliba… tudja miért buli a buli… - Jocó nem tudta befejezni. - NEM KELL VICC! – kiabálta kórusban a Len-Trey páros. De nem tudták megverni Jocót, mert hirtelen kinyílt a nagy tölgyfa ajtó… - Fáradjanak be… - invitáltabe őket egy hang, amelynek tulajdonosa nem látszott. - Hát… akkor menjünk… - mondta Yoh és elindult. - Haver… biztos, hogy ez jó ötlet – Trey nem volt meggyőzve arról, hogy ez a hely, bulizásra lett kitalálva… de hát egy hely tele bálnazsírral ellenálhatatlan…Be is mentek és hirtelen bezáródott az ajtó… - Szállj le rólam…- kiáltott fel Len - De félek haver – sopánkodott Trey. - Ahogy Babilon kapujánál is mondtam már egyszer, félj valahol máshol!!! – kiáltott rá Len - Áááá… egy se jut eszembe… - kiáltozott Jocó. - Elég! – kiáltott Morty - Hát mindenki megbolondult? Erre abbahagyták. - Hol van Yoh? – kérdezte Len. De nem sejtették, hogy Yoh már nem aggódhat értük…
|